A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal körlevélben tette közzé a települések hulladékgazdálkodásával és közterületek, valamint műtárgyaik gondozásával kapcsolatos Alkotmánybírósági határozatokat, melyet weboldalunkon is megosztunk. 1155/B/1998. AB határozat (KÖZTERÜLET, MŰTÁRGYAK GONDOZÁSA) Az indítványozó az önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) azon rendelkezését tartja alkotmánysértőnek, amely szerint az ingatlannal érintkező közterület (nyílt árok és ennek műtárgyai, útpatka) tisztántartása és kaszálása az ingatlan használójának kötelessége. Ez a rendelkezés - véli az indítványozó - a külvárosi részeken élők számára hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, mivel a belvárosi részeken a zárt csapadék csatorna tisztítását az önkormányzat végzi, ezen ingatlantulajdonosokat emiatt a kötelezettség nem érinti. Sérelmezi továbbá azt is, hogy a külvárosi részeken az ingatlan tulajdonosok sok helyen a nyílt árokba vezetik a szennyvizet, ezért az árok tisztításának kötelezővé tétele az ingatlan használóját egészségügyi veszélyeknek is kiteszi. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt. tv.) 10. § (1) bekezdése értelmében a környezet védelmében nem kizárólag a helyi önkormányzatnak, hanem az érintett lakosságnak is vannak feladatai. Hasonló tartalmú rendelkezést állapít meg a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EÜM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (1) bekezdése: "A köztisztaság megőrzésében mindenki köteles hathatósan közreműködni és a települési környezet (különösen a közterületek) szennyeződését, fertőzését eredményező tevékenységtől, illetőleg magatartástól tartózkodni." Az R. 3. § a) pontja szerint "köztisztasággal összefüggő tevékenység: az egyes ingatlanok - ezen belül különösen a lakóépületek és az emberi tartózkodásra (üdülés, pihenés, szállás, stb. céljára) szolgáló más épületek, továbbá a nem lakás céljára szolgáló helyiségek és a hozzájuk tartozó területek-, valamint a közterületek tisztán tartása;". Az R. 6. § (1) bekezdés b) pontja kimondja hogy, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, a tulajdonos köteles gondoskodni a járdaszakasz melletti nyílt árok és ennek műtárgyai tisztántartásáról, a csapadékvíz zavartalan lefolyását akadályozó anyagok és más hulladékok eltávolításáról. Az R. 4. §-a értelmében pedig az ingatlan tulajdonosán a tulajdonost, kezelőt, tartós használót, haszonélvezőt együtt kell érteni. A Kvt. tv. 46. § (1) bekezdés c) pontja szerint a települési önkormányzat a környezetvédelmi feladatok megoldására önkormányzati rendeletet bocsát ki. Az Ör. a magasabb szintű jogszabályok végrehajtására alkotott rendeletet, amelynek egyes rendelkezései meghatározzák a közterületek tisztántartásával kapcsolatosan az önkormányzatokat és az ingatlanok tulajdonosait terhelő feladatokat. Ezek között szerepel - az indítványozó által kifogásolt - azon előírás is, amely szerint az ingatlan használója köteles gondoskodni a nyílt csapadékvíz-elvezető árok és ennek műtárgyai tisztántartásáról. [9. § (5) bekezdés]. E szabály nem ellentétes a magasabb szintű jogszabályokkal, ellenkezőleg azok előírásainak helyi végrehajtását célozza, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ez okból megalapozatlannak találta. Az Alkotmánybíróság már korábban is - az 1122/B/1996. AB határozatában - úgy ítélte meg, hogy "... nem minősül alkotmányellenesnek az állampolgárok kötelezése a járda felületét meghaladó közterületnek minősülő útfelületek, zöldsávok, nyílt árkok, illetve ezek műtárgyai tisztántartására." (ABH 1997, 856, 859.) Az Alkotmánybíróság vizsgálta az indítványozónak azon felvetését is, mely szerint az Ör. 9. § (5) bekezdése hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, amikor rendelkezik a járdaszakaszok melletti nyílt árok és ennek műtárgyai tisztántartásáról. Az indítványozó szerint ez az előírás csak a külvárosi részeken levő ingatlanok tulajdonosaira ró kötelezettséget, hiszen a belvárosi ingatlanok tekintetében a zárt csapadékcsatorna tisztítását az önkormányzat végzi, ezen ingatlanok tulajdonosai emiatt mentesülnek a jelzett kötelezettségek alól. Az Alkotmánybíróság már több határozatban kifejtette álláspontját a diszkrimináció tilalma értelmezéséről. Így a 61/1992. (X. 20.) AB határozatában rámutatott arra, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben levő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjog sérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti (ABH 1992, 280.). Az Alkotmánybíróság másutt is azt hangsúlyozza, hogy: "Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényeges eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.].Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket. (881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477., 191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.)" [8/2000. (III. 31.) AB határozat, ABK 2000. április, 64, 65.] Az Ör. kifogásolt rendelkezése az azonos csoportba tartozókat érinti, a kötelezettségeket pedig az azonos ismérvű csoportok között egyenlően osztotta el (a belterületi ingatlantulajdonosok a külön szabályok szerint csatornahasználati díjat fizetnek, a külterületi ingatlantulajdonosok tevőleges munkát végeznek). Ezért az Ör. 9. § (5) bekezdése nem eredményez az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenes hátrányos megkülönböztetést. A Kvt. tv. 101. § (1) bekezdése előírja, hogy aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi, vagy károsítja, illetőleg tevékenységét a környezetvédelmi előírások megszegésével folytatja az e törvényben foglalt és a külön jogszabályokban meghatározott (büntetőjogi, polgári jogi, államigazgatás jogi stb.) felelősséggel tartozik. A Kvt. tv. 101. § (2) bekezdése szerint pedig a jogsértő tevékenység folytatója köteles a környezetveszélyeztetést megszüntetni, a környezetkárosítást abbahagyni, az általa okozott károkért helytállni, a tevékenységet megelőző környezeti állapotot helyreállítani. Az Ör. 30. §-a a rendelet megszegőivel szemben szabálysértési eljárás lefolytatását és pénzbírság kiszabását helyezi kilátásba. A jogi szabályzásból tehát kitűnik, hogy mind az állam, mind az önkormányzat megteremtette azokat a jogi kereteket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a környezet veszélyeztetés és a környezet szennyeződés visszaszorítására, a jogsértések szankcionálására. Az indítványozónak azon állítása, mely szerint a lakosság egy része a nyílt árokba vezeti ki a szennyvizét nem eredményezheti azt, hogy az önkormányzat mellőzze - esetleges egészségveszélyeztetésre hivatkozva - a nyílt csapadékvíz elvezető árok és ennek műtárgyai tisztántartására vonatkozó - állampolgári kötelezettséget is megállapító - szabályok meghozatalát. A jogsértőkkel szemben a hatóságoknak kell fellépni a lehetséges joghátrányok kilátásba helyezésével, illetőleg alkalmazásával. Az Alkotmánybíróság ezért nem állapította meg, hogy az Ör. 9. § (5) bekezdése sérti a testi és lelki egészséghez való, az Alkotmány 70/D. §-ában deklarált jogot. 723/B/2002. AB határozat (HULLADÉKKEZELÉS KÖZSZOLGÁLTATÁSA) Az indítványozó szerint, ha az önkormányzati rendelet kötelezővé teszi a települési szilárd hulladékszállítási közszolgáltatásnál a rendeletben meghatározott választható gyűjtőedények közül a legalább 70 literes gyűjtőedény használatát, ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-ával, mert a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűsége követelményének nem tesz eleget. Véleményük szerint az önkényesen előírt kötelező norma miatt nem a ténylegesen keletkező hulladék-mennyiség után kell megfizetni a közszolgáltatási díjat, ez pedig a magasabb jogszabály rendelkezésébe ütközik, ezért alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének rendelkezését. Az Alkotmánybíróság már több hasonló tárgyú önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálata során megállapította, hogy a törvény a környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre tekintettel tette kötelező közszolgáltatássá a települési szilárd hulladék elszállítását és ártalmatlanítását, valamint a szervezett szemétszállítás kötelező igénybevételét. E határozataiban hangsúlyozta az Alkotmánybíróság: nem életszerű az, hogy a tulajdonos az ingatlan használata során rendszeresen nem bocsát ki hulladékot. Az egyedi mérések alapján történő szemétszállítás technikailag még nem megoldható, vagy azt csak magas költségráfordítással lehetne biztosítani, ezért egy kisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása, és annak alapján a közszolgáltatási díj fizetése a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét nem idézi elő. Még akkor sem, ha a tulajdonos a rendelkezésre álló edény űrtartalmát nem teljes mértékig használja ki, míg mások azt teljes mértékig megtöltik. Az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy "üres" gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is megjelenik, és költségei merülnek fel. A szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. A legkisebb űrméret (...) kötelező meghatározása ingatlanonként környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre tekintettel is szükséges előírás, amely a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét nem sérti. (506/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1541, 1545.; 992/H/2001. AB határozat, ABH 2002, 1563, 1567.; 90/B/2002. AB határozat, ABH 2003, 1692, 1695.; 1213/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1525, 1532 436/B/2003. AB határozat (HULLADÉKKEZELÉS KÖZSZOLGÁLTATÁSA) Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az önkormányzati rendelet alapján a szemét elszállítása hetente történik. Az indítványozó szerint nagyon sokan vannak, akiknek havonta elég volna a szemétszállítás, mert nincs annyi szemetük, amely a heti szállítást igényelné, ugyanakkor mégis a heti szállításért kell fizetniük. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés ellentétes a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 25. § (1) bekezdésével, amely kimondja, hogy a közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan kell megállapítani. Az indítványozó úgy véli, hogy a magasabb jogszabályba ütközés miatt sérül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének rendelkezése. A települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet 19. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közszolgáltatás keretében a közszolgáltatónak az ingatlantulajdonostól a települési szilárd hulladékot a környezetvédelmi és a közegészségügyi követelményeknek megfelelően, rendszeresen, az önkormányzat rendeletében meghatározott gyakorisággal kell elszállítani. A közegészségügyi követelményekről a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről szóló 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet rendelkezik. E rendelet 5. § (2) bekezdése szerint a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 10. §-a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetőleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani. Az Alkotmánybíróság már több hasonló tárgyú önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítása során megállapította, hogy minden ingatlan használata során keletkezik hulladék, ezért környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre tekintettel a törvény kötelező közszolgáltatássá tette a települési szilárd hulladék elszállítását és ártalmatlanítását, valamint a szervezett szemétszállítás kötelező igénybevételét. E határozataiban hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy nem életszerű, hogy a tulajdonos az ingatlan használata során rendszeresen, egyáltalán nem bocsát ki hulladékot, ezért a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása és annak alapján a közszolgáltatási díj fizetése a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét nem idézi elő. Mindezzel nem ellentétes, ha a tulajdonos a rendelkezésre álló edény űrtartalmát nem teljes mértékig használja ki, míg mások azt teljes mértékig megtöltik. Az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy "üres" gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is megjelenik, és költségei merülnek fel. [506/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1541, 1545.; 992/H/2001. AB határozat, ABH 2002, 1563, 1567.; 254/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1659, 1663.; 1213/B/2004. AB határozat, ABK 2005, december, 822, 826.] Azonos megállapításra jutott az Alkotmánybíróság a 60/2006. (XI. 9.) AB határozatában.