NYÍRGYULAJ TÖRTÉNETE A település történelme egészen a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Egyes kutatók szerint már Árpád korában lakott terület volt. Szent István ideje alatt pápai tizedet fizetett. A magyarok bejövetelekor itt mindenütt mocsár volt, csak egy kis domb emelkedett ki. 1279-ben a Gutkeled nemzetség birtokába került az uralkodó adományozásával. 1328-ban készített oklevelekben találtak arra vonatkozó adatokat, hogy ekkor már egyháza és papja volt. Zsigmond király a XIV. században a nagytárkányiaknak adományozta. Ezután gyakran cserélt gazdát (Balassa, Bátki, Bogdányi család birtokába került). 1659-ben II. Rákóczi György Tököli Istvánnak ajándékozta. 1662-ben Báthori Zsófia felvidéki birtokait adta érte. 1692-ben Bánfi György erdélyi kormányzó zálogba vette. A község területén állt egy katonai őrhely, ennek a maradványa a református templomban található meg. A XV. századtól kezdve a falu története hozzákapcsolódik a reformációhoz. Amikor a huszita felkelést leverték, hívei szétszóródtak Európában. Így eljutottak Nyírbátorba is, ahol Báthory, a vár ura katonának felfogadta őket. A várban azonban nem gyakorolhatták vallásukat. Ekkor Báthory István nekik adta a falu helyén álló őrhelyet, hogy ott szabadon gyakorolhassák vallásukat. A katonák ekkor kibővítették ennek a kis templomnak a fala még most is megtalálható a már említett helyen. Ezeknek a katonáknak még kórházuk is külön volt, a mai Cseszpitans ami a cseh+spitál szóból ered, jelentése csehek kórháza. A szabadságharc idején, 1703-ban II. Rákóczi Ferenc itt adta ki a pátenst, amelyben megtiltotta katonáinak a kóborlást, a fosztogatást és harcra szólította fel őket. A felkelés Tarpáról indult el, ami Nyírgyulajtól nem messze van. Amikor a seregével Rákóczi elindult éjszaka, a község határában szállt meg. Erről maradt meg az írásos feljegyzés, innen írt levelet a nemesekhez, hogy csatlakozzanak a seregéhez és a levelet így írta alá: "Kelt levelem a Gyulaj melletti táboromból". Erről a történészek sokat vitatkoztak, mivel Dunántúlon is van egy Gyulaj nevű község. De végül is arra a megállapodásra jutottak, hogy a felkelés Szabolcs-Szatmárból indult, ezért csak Nyírgyulaj lehet, ahonnan a levelet írta. Erről a nép között két legenda keringett. Egyik szerint a falu határában van egy több száz éves tölgyfa és a monda szerint Rákóczi ez alatt a fa alatt pihent meg. Mások azt vallják, hogy a faluban van egy úgynevezett Szentpéteri ház és ebben aludt éjszaka a fejedelem. A települést ebben az időben többször pusztította tűzvész, de mindig újjáépítették. Az 1710-es években elnéptelenedett, és 1745. év után Károlyi gróf vezetésével ruténekkel telepítették be. A rutének görög katolikus vallásúak voltak. Ez időben a település két részre oszlott. A keleti részt Paraszt szernek, a nyugati részt Nemes szernek nevezték. Károlyi gróf a felvidékről hozott aratómunkásokkal telepítette be a Paraszt szert. Belőlük lettek az uradalom jobbágyai, akik főként görög és római katolikus vallásúak voltak. A parasztok között laktak az úgynevezett zsellérek, akik mindenkor a gróf birtokán dolgoztak, illetve napszámoskodtak. Amikor a birtok gazdát cserélt, akkor ezek a zsellérek rendszerint a helyükön maradtak és szolgálták az új földesurat tovább. A Nemes szert a község református vallású őslakói, a kisnemesek lakták. Ezek a különbségek csak 1900 után keveredtek el házasságkötések folytán. A görög katolikus templomot 1447-ben említik először az írások. 1750-ben kápolna épült, amely leégett, majd 1791-től fából készült kápolna működött. A ma is álló és használatban lévő templom építését 1800. szeptember 1-jén kezdték el és 1807-ben fejezték be. 1830-as adatok szerint a hívek száma pontosan 1206 fő volt. Ekkor az egyháznak 28 hold nagyságú birtoka és 3 tantermes iskolája volt, ahol 3 fős tanári kar dolgozott. Az anyakönyvezés 1711-ben kezdődött el. A római katolikus vallásról 1328-ból valók az első írásos feljegyzések. A reformáció korában Báthori István parancsára a római katolikus templomot átadták a református vallásnak. A község nevét a honfoglaló Gyula nevéről kapta. 1908-ban vette fel a Nyír előtagot. Egyrészt a fekvése miatt, másrészt, hogy megkülönböztethessék a Tolna megyei Gyulaj községtől. Az első községház a jelenlegi Kossuth út 7. szám alatt működött. Majd 1900-ban a falu új községházat épített. Ez az úgynevezett Gulácsi telken épült. Az első jegyző Mikolay György volt. Majd utána Nausbart Árpád lett, aki a nevét később magyarosította "Mikesi" Árpádra. Egyébként Mikolay főjegyző és családja emlékét a községi református temetőben egy márvány síremlék is őrzi, melynek felirata jól olvasható még ma is. Mikesi Árpád után Szabó, majd Andrássy László volt a főjegyző, aki 1945. évig volt a község jegyzője. Az első Nyírbátorral összekötő út 1932-ben épült. A település nagysága 1933-as adatok szerint - lakott és külső területe - összesen 6442 hold volt. A falu határában van egy középkori településnek, Ábránnak helye. A nevét 1364-ben említik először oklevelek. Ekkor a Baksa nembe tartozó Tárkányi László birtoka. Nevét templomának vezetőjéről, Szent Ábrahámról kapta. A hajdani falu a mai Ábrány nevű határrész helyén állt. A településre a 90-es évek elején jellemző volt az elvándorlás, mely a városi és kisvárosi élet vonzó tulajdonságaira épült. A jelenség napjainkra megszűnt, sőt ma már városból is érkeznek a községbe lakók. A falu lélekszáma 1920-ban 2.264 fő, 1930-ban 2.236 fő, 2006. évben pedig 2.159 fő volt. Legutóbbi adatunk 2008. január 1.-én 2.088 állandó lakosa volt a településnek. A címer tervezésekor a tervező törekedett az egyszerűségre, de emellett fejezze ki a település sajátosságait. A címer szerkezetét tekintve három részből áll. Bal felső harmadában az egyházakat jelképező templom található, mely a három vallási felekezetet jeleníti meg. Jobb felső harmada a község jellegzetes és egyetlen dombját, a "Dúló-dombot" szimbolizálja, tetején egy dohánytőkével, ami talán egyik legmeghatározóbb növényi kultúrája a falunak. Az alsó részben almát átszövő szalag található a település nevével, illetve az 1328-as évszámmal, mely legkorábbi írásos dátuma a falu létezésének. A címert Vonzáné Szilágyi Hajnalka pedagógus tervezete 2003. évben.